Az élet hullámlovasai

2025 április 26. Szombat
Felemelő volt és energiával töltött fel, ahogy lélegeztem be a hűvös levegőt a fekvőtámaszok között. Szinte éreztem az életerő koncentrálódását. Igazán intenzívnek éreztem ez az edzést és bele is tettem minden erőmet, és úgy érzem, valahogy fokozta a tudatomat is megfontoltabb táplálkozás után. Egy kicsit elszaladt velem a ló az utóbbi időben összességében, még akkor is ha közben jó táplálkozási szokásaimat is követem, mivel bizony vannak meggondolatlan pillanatok is, és az izomzat mellet, ami szépen újra fejlődik, a zsírfelesleg sem csökkent vagy talán inkább gyarapodott. Könnyű tudatban erősnek lenni edzés után, aztán gyengébb pillanatainkban pedig mi történik, ha megfeledkezünk magunkról és az önfegyelem fontosságáról… Igaz, hogy kell egy erős “miért” is, és mivel egyébként nagyon is jól érzem magam a bőrömben és mostanában figyelmem inkább befelé irányul, mérsékelt figyelemmel csupán arra, hogy a testem mennyire vonzó. És a hosszabbra szabott ébrenléti idő valószínűleg több tápanyagot igényel és nem egyértelmű megtalálni azt a finom egyensúlyt a bevitelben.
Mint azt már megfigyeltem korábban sokszor az ilyen borongós, esős idők azok, amior egyfajta megújulást találok vagy új meglátást nyerek és lelkesedésem megújul, valami újra találva vagy éppen régire újra rátalálva.
Szexuális energiám egyre intenzívebb és ezzel egy időben az energia transzformációjának alkímiáját is sikeresen gyakorlom.
Ma csak olyan 5:45 körül keltem fel, mert tényleg félálomban voltam, ahogy az ébresztő megszólalt, aztán valahogy engedtem is magam bealudni, ami ébredéskori hálagyakorlásomat is tagolta. És ahogy ez a tavalyi elvonuláson is megmutatkozott számomra, aztán néhény reggel újra és úra rájöttem ugyanerre, az ébredés választás kérdése. Mintha a lélek választása lenne, ami sosem alszik - a lélek döntése, hogy nem akar tovább sodródni a kaotikus energiatengerben, hanem kezébe ragadja a hajó navigálását, amiben éppen utazik, emlékezve szándékára, céltudattal és vággyal.

2025 április 27. Vasárnap
Volt egy látogatóm, miközben a kriyát csináltam. Egy gyönyörű őz. Csak a zajra lettem figyelmes, aztán ahogy kinéztem a kis ház ablakán, szembe néztük egymással. Egy pillanatra azon aggódtam, hogy nehogy kufosson a kiskapun - amit minding nyitva hagyok, amíg ott vagyok - az utcára, mivel annyira fennt volt a kert elejében. Aztán elfutott. De később, miközben az AUM-ot mantráztam, visszatért még legelészni. Nem riasztotta vissza a hang. Hát hogy is riasztotta volna vissza. Talán azért is tért vissza. Megérintett a pillanat, ahogy kinyitva a szemem rápillantottam, ezúttal a nyitott ajtón keresztül. Ő egy kellemes megzavarás volt. Viszont nem volt igazán koncentrált vagy elmélyült az mai gyakorlatom. Valahogy az utóbbi napokban túlságosan kifelé irányult a figyelmem, ami rányomta a bélyegét a mai reggelemre és tegnapi napomra is. És talán a táplélékbevitelt is okosabban kellene optimalizálnom, a reggeli böjtöt azokra a napokra hagyni, amikor nem edzek. Tegnap reggel felemelő volt az edzés és nem is voltam éhes, mielőtt útnak indultunk, hogy dolgainkat intézzük, csak valahogy nem készültem rá, hogy olyan későn, majdnem délben érünk haza, mire persze már nagyon kevésnek bizonyult a reggel elfogyasztott zellerlé és közben röviden látogatóink is voltak, mikor hazaértünk. Szóval akárhogy is, valahogy a délután nem egy jó energiában tellett és úgy érzem, hogy talán ezt magammal hoztam a mai napra is valamennyire. Tisztában vagyok vele bár, hogy ez egy választás, és tudatosságomat megőrízve a mai napot nem kell, hogy befolyásolja, hogy mi történt tegnap. Valújában minden egyes nap, sőt pillanat egy új rügy. Ahogy lefekvés előtt a nyelvdobon játszottam, újra gyönyörű hangkombinációkat találtam és mint sok alkalommal már, a játék a dobon újra emlékeztetett a pillanatok múlandó és folyamatosan újjászülető természetére. Gyönyörű dallamok jönnek és mennek, és ha az az élet folyamában harmonikusan akarunk részt venni, akkor tudnunk kell elengedni is ahhoz, hogy aztán új dolgok jöhessenek, nem ragaszkodva és kötődve ahhoz, ami elmúlt - sem negatív, sem pozitív érzelmekkel. A tanítás ott van a dobjátékban, ugyanakkor jó ötlet lehet rögzíteni valamilyen formában azokat a dallamokat, melyek különösen megragadnak. Ha elkezdek zeneszerzőként működni, ennek akkor lesz fontos szerepe. De a rögtönzésnek valóban megvan ez a folyamatosan, pillanatról pillanatra megújuló szépsége, ami nagyon különleges, szép és emlékeztet minket az élet folyamára.

Ma rájöttem annak a fontosságára, hogy korábbi naplóbejegyzéseimhez visszatérjek, emlékeztvetve magamat gondolataimra és újraélve az érzelmeket, melyeket magukkal hoznak.