Kíváncsiság - Az elfeledett alkotóelem

Azon tűnödöm, hogy vajon ez a végtelen nyugalom, ami rajtam van pusztán nyugalom-e vagy részben fáradtságnak köszönhető. Valójában nem gondolom, hogy fáradtság, inkább csak a túlalvás hiánya, egy optimális állapot.
Ma ugyancsak kísértésben voltam, hogy ráhúzzak az ágyban töltött időre legalább egy fél órát, aztán némi félálomban töltött töprengés után felkeltem, 9 perccel az ébresztő után. Tettem, amit terveztem, különösebb izgalom nélkül és most folytatom a következő tevékenységgel. Nem kitörő lelkesedéssel, de tudatosan, szándékkal, elégedettséggel, egy stabil alapot teremtve a napomnak, mely aztán stabil alapját képezi a hetemnek, a hetem a hónapnak és így tovább. Tudom, hogy mit és miért csinálok. Tudattal, szándékkal. És talán nem ragaszkodva bármilyen eredményhez, de ebben nem vagyok teljesen biztos, nem álltatom magamat.

Néhány perc szünet után visszaültem. Elkészítettem a teámat és mivel még sosem próbáltam a nap ilyen korai stádiumában és talán mondhatni, hogy ilyen tiszta elmével, a napi történések hatásai nélkül a rapét, feltört bennem a kíváncsiság, hogy most megtegyem, hogy lássam, mi történik, amikor a Nagy Szellemet, jelenlétének tudatát felerősítem magamban és ezt a tiszta, potens reggeli energiát még inkább a szándékosság medrében terelem tovább, felerősítve.

Nyugodtságom, higgadtságom változatlan, ugyanakkor egy nyugodt izgatottság is elárasztotta lényem, egyfajta erőteljes kíváncsiság. Kíváncsiság, ami felismeri az élet végeláthatatlan sokszínűségét és szépségét, a titokzatosságot, ami átjárja a létezést. És közben újra emlékezem, hogy milyen fontos is ez a kíváncsiság, ami a mozgatója, hogy szívvel-lélekkel fedezzük fel az ismeretlent. Hogy bátran és egyfajta bizonyossággal folytassuk útunkat, vágjunk neki az újnak, az újnak a szép és jó felé. A szeretet és az igaz felé, amit újra és újra felfedezünk magunkban és vágyat érzünk arra, hogy másoknak is segítsünk megtapasztalni ugyanezt.

A kíváncsiság a már stabil alapszerkezettel rendelkező rakétánk (vagy piramisunk) csúcsa, amely az ismeretlen felé mutat és vezet. És aki felépíti ezt a szerkezetet, minden oka megvan arra, hogy bízzon benne és a közegben, amiben és ami felé halad. Bölcsesség, hála, szeretet, tudat, kíváncsiság és bizalom.

Az első négy elkerülhetetlenül létrehozza a bizalmat. Ahogy a Világmindenség folyamatosan mozgásban van, úgy halad benne ez a szerkezet is, melynek irányát a kíváncsiság vezérli.

A Kíván(csi)ság a vágy az élet és halál vagy méginkább a kettő egységének titokzatosságának megismerésére.
Úgy látom, hogy egy ilyen spirituális szerkezet a kulcsa lehet az élet-halálban való áramvonalas navigáláshoz. A szerkezet a létállapotod. A valóságod fizikai rétege ennek lesz a kivetülése. Tehát a belőled áradó energia tudatos megteremtése előkövetelménye annak, hogy a fizikai vetületen is megteremtsd azt, amire vágysz.