Évindító gondolatok
Újra napi szokássá teszem a naplóírást. Magyar nyelven, hogy fejlesszem a kifejezőkészségemet magyarul, amit írásban és beszédben is kamatoztatok.
Ezennel emlékeztetem magam az írás elmondhatatlan erejének néhány szempontjára; a kézügyesség finomítására, maga az írási folyamat örömére és szépségére, nyugtató és meditatív természetére, az elme rendezésének segítésére és a tisztánlátás ápolására, a gondolatok fejlesztésére és kibontására. Gondolatok, melyek új ötleteket hoznak, segítenek a megvalósítás tervezésében és végül (fizikai) formát öltenek.
Az írás egy gyönyörű és hatékony módja az önismeretnek és önfejlesztésnek, és megosztva mások is meríthetnek belőle.
A naplóírást kamatoztatni tudom a weboldalamra feltöltött írásokkal, így lesz az önfejlesztésből mások segítése is. Embereké, akik nyitottak (pozitív) változásokra, és hajlandóak erőfeszítést tenni ennek érdekében.
A gondolatok tisztázásában, kibontásában és rendezésében az írás egyrészt meditativ jellege miatt segít, hiszen az elme egy nyugodt és nyitott fókuszú állapotba kerül az írás során. Ezért tartom fontosnak, hogy beültessem újra a mindennapi gyakorlatba, hogy kellő figyelmet és időt szánjak arra, ami az elmémben zajlik, és ahelyett, hogy rendezetlen gondolatkupacokat halmozzak, ami csak zavarodottsághoz és bizonytalansághoz vezet hosszú távon, inkább egy tudatos, rendezett építést választok, ahol minden gondolatnak megvan a helye és szerepe, amivel tisztába is kerülök. Amelyiknek pedig nincs helye, az figyelmem megvonásával elveszíti erejét és eltűnik. Ez segít tisztán látni, hogy hol állok, hova tartok és hova szeretnék eljutni, és hogy milyen változtatásokat kell megteremtenem abban az esetben, ha ez szükséges a jelen helyzet és a megvalósítandó helyzet között. Az ezzel való tisztában lét elősegíti a belső békém, egyensúlyi állapotom fenntartását, ami a tudatos teremtés egyik alappillére. Ez az alappillér pedig egyre erősödik, tehát egyben a folyamat eredménye is.
Megőrzöm és továbbfejlesztem az írásról kialakított nézőpontot, hogy szem előtt tartva azt mindig könnyedén, lelkesen és pozitívan tudjak hozzáállni és nekifogni annak, ahelyett, hogy tehernek érezném. Ezt azért is tartom fontosnak, mert megfigyeltem magamon, hogy a feladatlistákkal van egyfajta ellenállás bennem, olyan dolgokkal kapcsolatban is, amit egyébként örömmel és szívesen teszek. Csak éppen akkor, amikor kedvem van hozzá, és persze ez nem mindig van összhangban a tervezettel. Kulcsfontosságú tehát, hogy szem előtt tartsuk, hogy mit miért csinálunk, mint például ahogy említettem azt az írásról(,amiről tervezek egy külön cikket is írni). Kombinálva ezt a perspektívát némi önfegyelemmel sok örömet és sikert tudhatunk magunkénak. A megfelelő perspektíva része az önfegyelemmel való tisztában lét és fontosságának elismerése is, hiszen ha ezt a képességünket nem használjuk, rendet hogyan teremthetnénk, ha mindig csak azt csináljuk, amihez éppen kedvünk van az adott pillanatban. Az önfegyelem is egy képesség, amely alkalmazva erősebbé válik, akárcsak izmaink. Ez az a képesség, ami elvisz a jelenlegi A pontból a kívánt B pontba, hasonló módon, mint ahogy két fizikai helyet összeköt egy út. Természetesen az út nem elég, de szükséges, hogy A-ból B-be jussunk. Ez az önfegyelem perspektívája, amire emlékeznünk kell, megint a miért.
Ugyanakkor a rugalmasság és spontaneitás is egy képesség, ami további színt tud hozni életünkbe. Az önfegyelemmel együtt ezek mindenkinek rendelkezésre álló eszközök, viszont tudatos alkalmazásuk dönti el valódi hasznukat. Van úgy, hogy túlvállaljuk magunkat egy elmért feladatlista alapján, vagy éppen lényegesen megváltoznak a körülmények. A rugalmasság akkor szolgál, ha megoldásként használjuk, nem pedig kifogásként.
Eszembe jut Dan Koe meglátása, hogy saját kihívásainkat megoldva készen állunk másoknak (manapság már tömegeknek) is segíteni, akik hasonló kihívásokkal néznek szembe, és hogy ez az oktatásban is domináns szerepet kap (a jövőben) önfejlesztés formájában. Ez a megközelítés rezonál velem, nem csupán azért, mert ideálisnak tűnik, hanem sokszor tapasztaltam már magam példáján keresztül is, és ha jól megnézzük, sokan elmondhatják ugyanezt, legyen szó pl. apróbb konyhai ötletekről vagy összetettebb probléma megoldásáról. Alkalmazható, kipróbált ismeretek, melyek eredményhez vezetnek.
Úgy érzem, eljött az ideje annak, hogy saját dilemmáim és utamon jelentkező kihívások megoldásait megosszam, bízva abban, hogy segítséget nyújtok ezzel másoknak is, megsokszorozva ezzel gondolataink erejét és hasznát.
