Önfegyelem 2.0
A mai reggel az önfegyelem további fontosságára hívta fel a figyelmem. Nem jó hangulatban ébredtem és rájöttem, hogy az egyetlen dolog amihez kedvem lenne, az szex vagy önkényeztetés. De éppen ezt a nem kívánatos mentális kinduló állapotot figyelembe véve úgy gondoltam, hogy nem lenne jó ötlet ilyen alapokra helyezni ezt a fajta tevékenységet.
Szóval fogtam magam, bevettem a reggeli oroszlánsörény gomba kapszulámat és a szokásos rövid guggolva rugozó reggeli bemelegítésem után elkezdtem a reggeli meditációval összekötött légzőgyakorlatom. Ahogy mindig is, az első lélegzettartó rész nagy kihívást jelentett, de tudtam, ha kitartok, rögtön jobban fogom érezni magam. Így nem engedtem a félelemnek, ahogy tegnap, hanem kitartottam. Azonnal éreztem a változást magamban. A teljes gyakorlat után pedig egy rövid tornával, majd hidegzuhannyal folytattam. És ez a reggeli gyakorlatsorozat valóban teljesen egyensúlyba billentett. Tudtam, hogy ezzel megmentettem a reggelemet, ha nem az egész napomat. Bizonyosan transzformáltam azt az energiaegyveleget, amivel ébredtem.
Hálás vagyok ennek a múló depressziós állapotnak is, hiszen rávilágított, hogy az életem mely területét hanyagoltam el mostanság, ami a szenvedélyes szerelem és érzékiség lenne, és újra itt az ideje, hogy figyelmet fordítsak ennek megteremtésére, ápolására.
A vágy a gyakorlat után is erőteljesen él bennem, de a vágy maga nem én vagyok. Egy egyensúlyi, tudatos állapotból megfigyelője és ura vagyok már. A tegnap esti filmnézés (Nyisd ki a szemed) a romantikus és erotikus jeleneteken keresztül elmém felszínére hozta a jelenleg meg nem teremtett részeit életemnek. Nem hiányom van ezekben, és nem azonosulok a hiánnyal, hanem látom, hogy még mit nem hoztam létre.
És ebből az egyensúlyi állapotból látom, hogy a vágy ebben a megzabolázott formában olyan hajtóerőt jelent, ami valóban szolgál engem, és nem mentális nyomorba dönt nyers formájában.
Egy fantasztikus nap volt a mai valójában. Szóval egy depressziós állapotból önfegyelemmel és hatékony természetes módszerekkel egy munkában is eredményes és jó hangulatban telt napot tudhatok magam mögött. Maga az eredmény egyfajta táplálék az “izomzatnak”, amit önfegyelemnek hívunk. És valóban, erőfeszítés nélkül álltam neki késő este, hogy lefordítsam és begépeljem az eredetileg angolul megírt naplóbejegyzésemet.